[Only admins are allowed to see this image]

GRAY; meredith lissa

17 • 1994. december 19. • Vocal Adrenaline • love is killing me*

moment in my life

...és az oroszlán beleszeret a bárányba. A bárány viszont szereti, de a kapcsolatuk lehetetlen. Az oroszlán felfalja a bárányt, vagy a bárány ügyes és még időben elfut. Én vagyok az oroszlán, aki vagy jóllakik, vagy másik áldozatot keres magának. Talán téged?
Nem eszek meg senkit, még csak húst sem eszek. Se nyersen, se sütve, se füstölve, se sokszorátmegfeldolgozva. Sehogy. Mondhatni vegetáriánus vagyok!?

Megszülettem.
-Tudod mit kell tenned kislányom, ugye? - súgta a nagymamám anyu fülébe, mire ő csak bólintott egyet. Izzadva nézte, ahogy a szülésznő lefürdet engem, pelenkát ad rám. Odavinne anyámhoz, de ő rászól:
-Kérem. Ne. Nem szeretném megtartani! - könnyeivel küszködve, nehézkesen és lihegve nyögi ki a szavakat. A nő meglepetten néz rá. Már nem sírok, nyugodtan fekszem a karjaiban, csukott szemekkel.
-Legalább egy picit fogja meg. - erősködik a nő, tesz felé egy lépést. Anyu jól tudja, amint megfog, amint a saját két kezével érzi a puha bőrömet, hogy milyen pici és törékeny vagyok... abban a pillanatban már nem is akarna megválni tőlem.
-Nem! - anyu sírva kiált rá a nőre, mire én újra felsírok. Hirtelen érte az éles hang a fülemet, s megijedtem egy picit. Szemeim csukva maradtak, rá se néztem anyámra.
-Maga nem szeretné a babát, vagy az édesanyja? - költői kérdésnek szánja a nő, vagy csak egyszerűen nem akarja hallani rá a választ, mert magától is tudja. Az anyja.
Kapok egy kis pólyát, s már nyugodtan szuszogva tesznek bele egy kiságyba.
-Nem értem, hogy lehet valaki olyan kegyetlen, hogy örökbe adja a saját gyerekét. Ha nem akarta miért nem tett ellene valamit? Miért nem védekeztek? - a nő teljesen kiakadt, mindenféle mocskos szavak csúsznak ki a száján, mikor anyámról beszél a főorvosnak, s közben finom, meleg kezével arcomat simogatja. Elaludtam. Békésen szuszogok.

Árvaházba kerültem.
Pár napig, hétig még a kórházban feküdtem, ettem, ittam... majd átkerültem a város, sőt, talán az állam egyik legjobb árvaházába, már ha egy árvaházról ezt el lehet mondani. Az épület nincs elhanyagolva, az emberek kedvesek, az étel finom, szeretetben nincs hiány. Akik itt dolgoznak, azok nem kényszerből vannak az árva gyerekekkel, hanem mert tényleg szeretnének rajtuk segíteni, szeretik őket, teljes szívükből, nem csak úgy tesznek mintha. Nem sajnálatból, hanem szeretetből vannak itt.
-Meredith! Nem szabad! Nem harapdálunk másokat, rendben? Még magadat sem! - nevelőm felkap, finoman a fenekemre csap, jelezve nekem, hogy rosszat csináltam. Én csak nézek rá, 3 éves fejjel, majd elnevetem magam. A három év alatt egyetlen szót sem szóltam. Értettem mit mondanak az emberek, de én nem beszéltem. Megint a földön ülök, Amanda mellettem guggol.
-Mit építesz? - biccent az előttem heverő építőkockákra. Igazából én sem tudom, mit akartam. Az árulkodó Brittney megzavart. Hogy miért haraptam meg? Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. Tudom, majd bocsánatot kell tőle kérnem, de majd később, most nem érek rá. Elkezdem egymásra rakosgatni a kockákat, míg végül egy várhoz hasonló építmény nem lesz belőle.
-Egy várat? - bólintok a kérdésre. - Nagyon ügyes vagy!

***

Eljött az ebéd ideje, mindenki leült a szokásos helyére, én Brittney mellé. Attól függetlenül, hogy megharaptam még a barátnőm és mindig egymás mellett ülünk. Olyan ez a hely, mint egy nagy óvoda.
Megint rántott hús az ebéd, sült krumplival vagy rizzsel, lehet választani. Előtte meg gyümölcs leves. Abból eszek, megeszek egy nagy tányérral. A másodiknál krumplit kérek, azt megeszem, de a húst nem. Hozzá se nyúlok, csak csúnyán nézek rá, hátha valami csoda folytán eltűnik a tányéromról. De nem teszi, még mindig ott van. Amanda a mi asztalunknál ül, ő a mi nevelőnk. Nekem, Brittney-nek, Jason-nek, Poppy-nak, Katherine-nek, Lucas-nak, Tyler-nek és még pár gyereknek. A hús nem tűnik el, gondolkozok rajta, hogy szóljak-e. Tudok beszélni, csak nem szeretek. Jobban szeretem a csendet. Mindenki azt hiszi, hogy ennyire kuka vagyok? Felállok az asztalnál:
-Nem szejetem a húst! - mondom kicsit hangosan. Mindenki rám figyel, ledöbbenve. Csend van. Én csináltam ezt a csendet. Brittney töri meg.
-Akkoj ne edd meg és ülj máj le! - szól nekem. Ő nem lepődött meg, vele eddig is beszéltem, mikor csak ketten voltunk és biztos voltam benne, hogy nem hall és lát minket senki. Akkor beszélgettünk.

Ebéd után Aamanda felkapott.
-Végre, már azt hittem sosem fogsz megszólalni! 4 évesen... végre. - mondta nevetve, majd letett. Ennyivel boldoggá tettem? Hogy azt mondtam nem szeretem a húst? Furcsák ezek a felnőttek.

***

Lassan mindenkit örökbe fogadtak. Az összes barátomat elvitték, mielőtt betöltötték volna az 5-öt. Csak én maradtam. A szülinapomat nélkülünk ünnepeltük, nélkülük karácsonyoztunk... csak az oviban találkoztunk, de ott se nagyon beszélgettünk, mintha már nem is ismernénk egymást.
Minden nap jön egy házaspár, akik a bőség zavarában szenvednek, vagy csak kémek. Titkos céljuk elvinni az összes csokit, amit találnak. Meredith ügynök bevetésre kész!
Amandával ártatlan kisgyereknek álcázom magam, kézen fogva sétálunk feléjük. Amanda bemutatkozik, és engem is bemutat nekik. Remélem, hogy nem ők akarnak engem elvinni. A néni szép, a bácsi sportos. De el akarják venni a csokit, nem? Tévednék? 5 és háromnegyed évesen el akartak innen vinni. Már kezdtem beletörődni abba, hogy Amanda fog engem felnevelni. Szeretem Amandát.

Zoé és Phill Gray.
Ők lennének a nevelő szüleim, akik örökbe fogadtak, akik, mint kiderült, nem is akarták elvenni az árvaház csokijait. Felvettem a nevüket, nagy házba kerültem. Gazdagok, van egy cselédjük is. Hogy miért fogadtak örökbe?
Mert Zoé-nak nem lehet gyereke, pedig tizennégy éves kora óta várja a pillanatot, hogy saját maga szülhessen egyet. De nem teheti, nem lehet. Szőke haja van, ahogy nekem is, talán ezért választottak engem, mert kicsit hasonlítok rá. Olyan, mintha tényleg az ő gyerekük lennék, pedig nem.

***

Jól nevelnek, egyszer-kétszer vitatkozunk, de melyik gyerek nem vitatkozik a szüleivel, vagy azokkal, akik nevelik? Sosem szólítottam és valószínűleg nem is fogom őket anyunak meg apunak. De ez érthető, nem?

Vocal Adrenaline.
Jó suliba kerültem, tehetséges vagyok, tudok énekelni és táncolni. Párszor könyörögtem már ki magamnak szólót, énekelhettem is. Nyertünk versenyeket, országost is. Szeretek itt lenni, a színpadon vagyok otthon. Ha ott vagyok elfelejtem az életem szörnyűbb részét, beleélem magam a dalokba, mindenről eszembe jut valami, ami miatt jobb leszek. Jó vagyok. Ez be is bizonyosodott, én vagyok a vezető énekes. A Vocal Adrenaline számomra az első, a győzelem a fontos.

Alex Meawell.
A Warblers egyik énekese. Ellenfél. Szeretem. Utálom. Le akarom győzni, mégis azt akarom, hogy ő is nyerjen. Ami köztünk történt az titok, senki sem tud róla. Miért nem vagy a Vocal Adrenaline tagja? Miért nem vagy egy átlagos ember? Énekelsz és a hangod mesés. Ellenfél vagy és az is maradsz.
Szeretlek. Utállak. Te is utálj, hívj fel, szeress, rontsd el a szöveged, hagyj nyerni. Ez az életem. Alex, ne akarj velem lenni. A győzelem a fontos, semmi más nem számít.

about me

Tudtad hogy...? → 5,75 éves koromig árvaházban nevelkedtem? → vegetáriánus vagyok? → csokifüggő vagyok? → szemüveges vagyok? → Alex Meawell a majdnem barátom?	Példakép: Christina Aguilera Életcél: sikereket elérni a Vocal Adrenaline nélkül is
Kedves → még nem ismerlek, de nézd... kedvesen szólok hozzád, mosolygok. Ez abban a pillanatban megváltozik, hogy az utamba állsz/kiderül rólad egy s más. Törekvő → mindenki el akarja érni a céljait, nekem ez általában sikerül is. Erős → nem fizikailag, hanem szellemileg. Megéltem már egy-két dolgot, amit gyengén nem tudtam volna következmények nélkül. Ragaszkodó → nehezen engedek el dolgokat, embereket. Találékony → bármilyen kínos, nem kínos helyzetből ki tudom magam vágni.
Szőke haj → hosszú, szép, fényes. Az hogy szőke vagyok nem egyenlő azzal, hogy buta is Alkat → eszek én rendesen, mégis vékony vagyok, legalábbis az emberek ezt mondják. Magasságom 170cm felett és 180cm között van, pontosan 173cm vagyok. Ruhák → főként a világosabb/semleges színek uralkodnak ruháim felett. Szeretem a csili-vili ruhákat, de hétköznapokra tökéletes nekem egy farmer meg egy póló. Szemüveg → amit 13 éves korom óta nem hordok. Inkább kontaktlencse. Kiegészítők → táskák, karkötők ezrei, gyűrűk, nyakláncok, fülbevalók. Imádom őket.