[Only admins are allowed to see this image]

FABRAY; lucy quinn

18 • május, 18, 1994 • egyetemista • ex queen bee

moment in my life

Ujjaimat lassan végighúzom a szekrény ajtaján, a záron, az újrafestett részeken. Szemeimbe könnyet csalnak az emlékek, az, hogy újra a középiskola falai között vagyok, bár egyáltalán nem úgy, ahogyan egykor elképzeltem. Az emlékek fájdalmasak, nem csak a boldogságot sugározzák, ellenkezőleg több pillanat rémlik fel, amelyeket inkább elfelejtenék.

Milyen rég is volt.. Bár kevés idő telt el mióta kiléptem az iskola kapuján, nekem mégis rengetegnek tűnik. Hiányzik. Be kell, hogy valljam, hiányoznak a társaim, legfőképp Puck, és hiányzik a Glee is.. Talán a hiányérzet az, amely nem enged újra énekelni. Vagyis, nem olyan szabadon, mint régen, hanem sokkal kötöttebben, a hangom már nem száll a fellegekbe, nem sugall boldogságot, sőt, néha inkább a fájdalmat s szomorúságot érezni rajta.
Az érzelmek kimutatása számomra soha sem volt könnyű, most sem az, valójában egyre nehezebb. Eddig jelen voltak az életemben azok az emberek, akiknek könnyebben nyíltam meg, akik mellettem álltak, hiába voltam egykor öntelt, s fellengző. Most pedig idegenek vesznek körül, s hiába próbálnak meg barátkozni velem, igaz, engedek, de nem tekintem őket a barátaimnak. A bizalom nagy kincs, és én ezt nem nyújtom át akárkinek. Talán több idő kell még..

Azt hihetik minden a legnagyobb rendben van az életemben, felvettek a Yale-ra, elértem, akit akartam. Igaz, de mégse. Az egyetem sem tudja pótolni azokat, akiket elvesztettem, akikkel alig találkozok, akik egykor részei voltak a múltamnak. Mert a múlt árnyéka mindig ott van mögötted, ahogy az emberek sem felejtenek. Ahogy te sem felejtesz.

Néha elgondolkozok. Tényleg itt kell most tartanom? Így kellett alakulnia az életemnek? Mi lett volna, ha..? Ha minden máshogy történik, ha nem vagyok olyan, mint amilyen voltam, ha nem lökök el senkit sem magamtól, ha merek segítségért kiáltani.

Túl késő lenne már? Túl sokat vártam?

Rengeteg kérdés kering bennem, megválaszolatlan mind, és én nem tudok mit tenni. Csak várok, és várok. Kitűzöm magam elé a célokat, pontosan úgy, mint egykor, de erőm nincs, hogy el is érjem azokat. Szenvedek a tanácstalanságtól, de próbálom élvezni az életet, azokat a dolgokat, amik most történnek velem.
Mégis, a legnagyobb hiány az életemben a lányom, Beth. Rettentően hiányzik, már-már fáj, hogy nincs mellettem. Azt hiszik feladtam. Egy darabig én is azt hittem. De nem! Ez az egyetlen egy vágyam, melyet soha sem fogok feladni. El fogom érni! Ez olyan biztos, mint hogy lassan visszatérek mindazok életébe, akik egykor az enyémbe tartoztak..

Nem vagyok ugyanolyan, mint pár évvel ezelőtt. Megváltoztam, komolyabb lettem. Felnőttem. Máshogyan gondolkodok, máshogy értékelem a dolgokat. Más a véleményem. Minden megváltozott, ha akartam, ha nem. Csak pár dolog maradt ugyanaz. Érzelmek, amiket mélyen elfojtok magamban, amikről rajtam kívül senki sem tud, s nem is biztos, hogy valaha is tudni fog. Fájdalom, melyet azóta érzek, mióta ellöktem magamtól az egyetlen embert, akit tényleg szerettem. Sajnos, utólag jön rá az ember mindezekre.

De késő változtatni?
Van még esély az újrakezdésre?

Minden csak rajtam áll!

about me

Tudtad hogy...? → vissza akarom kapni a lányomat! → még mindig kötődök Puck-hoz → nem érzem teljes értékű Yale hallgatónak magam → mostanában nem énekelek → kísért a múltam	Példakép: Marilyn Monroe Életcél: boldogság, Beth, Puck, éneklés együttese
Manipulatív → igen könnyen befolyásolható vagyok, ami egyáltalán nem kedvező egyes szituációkban Makacsság → kiskorom óta erősen ragaszkodok mindenhez, ami az enyém, vagy, amit el akarok érni Céltudatosság → céljaim, s vágyaim eléréséért bármit megteszek, s általában el is érem mindazt, amit eltervezek Naivitás → rettentően naiv vagyok, túl sok mindent hiszek el az embereknek, s túlságosan megbízok bennük Depresszióra való hajlam → mióta megszültem Beth-et, könnyen depresszióba esek a legkisebb problémáktól is, de nem tudok (és talán nem is akarok?) segítséget kérni
Kinézet → tipikus álomalkat, szőke haj, ám ez csak a külső, mely egykor nagyban befolyásolta az életemet, manapság már fontosabbnak tartom a belső értékeket, mint a kinézetet Írisz → a szemeimben tükröződik minden, amit valaha is átéltem: az emlékek; a fájdalom, mely most is jelen van az életemben & a boldogság, melyet egykor még érezhettem Öltözködés → nem adtam fel teljesen a középiskolai öltözködési stílusomat, inkább változtattam picit rajta; elegánsabb, felnőttesebb ruhákat hordok, általában magassarkúval Hajszín → egykor a lázadást jelképezte; manapság visszatértem a szőkéhez, melybe barna is vegyül, ami főként a felnőtt énemet jelképezi Tánc → bár az éneklés jelenleg nem az életem legfontosabb része, a tánc mégis jelen van benne; torna s mindenféle edzés helyett a tánccal tartom karban a testem, ezenfelül pedig kikapcsol a mindennapok szürkeségéből