[Only admins are allowed to see this image]

WRIGHT; Phoenix Isabelle

19 • július, 11, 1993 • egyetemista • perfect girl

moment in my life

A fényképezőgépek kattogtak és a turmixgép is gyors fokozaton járt, csak pörgött és pörgött. Nem éppen mondanám magam stresszes egyéniségnek, de ma remegek. A szürke esernyő már be van állítva, rajtam van a streccs nadrág és körmeim is neon sárgák. Minden kész! Vagy talán mégsem.
- Nem szívem a napraforgót a bal kezedben tartsd! És mosolyogj, olyan szép a mosolyod! Phill igaz milyen szép a mosolya? Vagy kérjek egy fogfehérítést?- kérdi anyám, a helyi fodrászt, aki csak egy fejcsóválással jelzi „nem, nem kell!”. Szeretem Phillt, talán csak azért mert az anyámtól eltérve ő szeret engem így természetesen is. A műnapraforgót áthelyezem a bal kezembe és nagyot sóhajtok. A rajtam lévő tonna smink nem engedi, hogy egyet mosolyogjak. Nagyon nehéz tőle az arcom. Mikor végre az anyám újra megtisztel a figyelmével, leengedem a kezem és ránézek egy komoly arckifejezéssel.
- Anyu! Ennyi kép már elég, már három ruhát is felvettem és arról volt szó, hogy max két óra! Nekem mennem kell!- jelentem ki, majd ledobom a kezemben lévő napraforgót a díszkanapéra és levetem magamról a hajráfot és a karkötőket. Anyura nézek, aki már megint a boci szemeket próbálja beadni, hátha meglágyul a nagy, kőszívem. De nem, most nem engedek! Lassan veszem el a tekintetem anyámról és a kanapét nézem. Teljesen eltér a műruhám és természetes napraforgó színétől. Ledobom magam a puha tárgyra és durcás képet vágok, csak az anyámat nézem. - Mi a bajod? Tudod nem értelek. Anya, nekem nincs bajom fogaimmal, akkor neked miért vannak? És különben is, ez az uv, vagy neon, vagy bánom is én… elveszi a fogam színét, mert annyira feltűnő!- mondom neki durcásan. Miért nem érti meg, hogy ez nem az én világom? Már csak a padlót kémlelem… ekkor pillantottam meg anyám szürke szoknyáját, mellém ült. Nem hiszem el! Divattervező létére nem tudod mást magára aggatni, mint egy szürke „egérke” szoknyát.
- Sajnálom szívem, de kérlek, ez még csak kilenc jó kép. Még három ruha, légy szíves.- mosolyog rám és a keze hidegét.
- Ha ismernél tudnád, hogy ez nem az én világom! És különben is ez a streccs ruha iszonyat kényelmetlen. Kinek tervezted?- kérdezem és leteszem a kezét a combomról. Nem utálom anyut, de néha már-már teljesen kiborít az ahogyan viselkedik, nem értem ezt a tervezői beszédet és sajna az anyai ösztöneit sem tudom kiismerni. Nem akarom megbántani, de nem is akarok bugyuta foto modell lenni. Nem engedem el a kezét, csak fogom…
- Legalább valami másik ruhát aggass rám. Ez nagyon nem tetszik, és csak kettő ruha. Kettő, oké anyu?- nagyon ritkán nevezem csak anyunak, általában az anyát, vagy a nevét használom, de most valahogy az anyu esett kézre. Kicsit megszorongattam a kezét és végre elég erőt gyűjtöttem, ránéztem és csak egy pici mosolyt villantottam. Sosem volt még ilyen hazug mosolyom, de most valahogy tudtam, hogy ez kell, elkerülve a bűntudatod.
- Rendben szívem, akkor ott van már az öltözőbe egy kék, vállhangsúlyos próbáld fel azt.- kicsit jobb lett a kedvem, hallva, hogy nem sértődött meg, pedig azt nagyon nem szereti ha le rondázom a ruháit, de hát ha ez az igaz(?). Lassan emelkedek fel a kanapéról és kicsit megigazítom magamon a ruhát.
- Akkor megyek az öltözőbe!- jelentem ki és elindulok az öltöző felé, majd visszalesek az anyukámra, aki már a fotós mellett állva kritizálja az eddigi képeket. Tuti, hogy ma ezzel már nem végzek!

about me

Tudtad hogy...? → 5 évesen karácsonyra egy bébi varrógépet kaptam a szülinapomra, és, hogy azóta nincs kibontva… → már kezdő szinten tudok Japánul → kedvet kaptam a foci meccsekhez → a kedvenc zöldségem a savanyú uborka → utálom az anyám munkáját	Példakép: Evangeline Lilly Életcél: Hogy ráébresszem anyámat arra, milyen is egy rendes szülő. Na meg persze valamit kezdeni magammal.
Realista → Ez a törekvő művészeti kifejezést takarja az őzike szemek mögött rejtőző igazi csajszit, akire bármit lehet mondani csak azt nem, hogy nem realista. Mondjuk lehet, hogy ezt az anyától örökölte? Eltökélt →Nagyon akarat erős, eltökélt lány. Akinek mindenről megvan a fogalma, vagy elképzelése. Érzékeny → Néha kőszívű, néha nem. Olyan lány, aki sokszor még kislány, de már nem rendelkezik feje lágyával! Türelmetlen → Rendben oké, nem lehet mindig az amit ő akar és akkor amikor ő akarja, de azért tessék időbe elkészülni, mert a drága nem valami türelmes típus! De ha még is vétkeznél, vegyél neki egy doboz bom-bont akkor még talán menthető a dolog... Szókimondó → Mindenről megvan a maga elképzelése, véleménye. Persze ezt jól adja elő, kellő minőséggel!
Nőies → Domború mell és feszes fenék. A haja meg oltári, nem? Ártatlan → Szűzies, barna szemek, amik csak úgy csillognak. Igaz mosollyal kombinálva. Semmi csecse-becse → Se karkötő, se nyaklánc, se semmi. Ne tévesszük össze ő Phoenix és nem Isabelle. Gyermeki → Laza nadrág és néha egy csíkos, vagy kockás póló, ami épp kézre esik. Néha egy kis smink, de legyünk natúrak! Ez a fontos, nem a vakolat. Idilli → Egy kis parfüm, vagy valami, ami jelképezi a stílust amit képvisel aznap. Ne tessék félre érteni, nincs otthon három polcnyi parfüm-e.