WYER; oliver noah

28 • 1984. december 23. • tanár • mr. my life is lie

moment in my life

Vadul ugrándoztam hozzám nem méltó módon, már vagy 15 perce, és most már igazán kezdtem fáradni. A kislányom, Molly viszont fáradhatatlan volt. Azóta a mániája ez a „bulizás” mióta az édesanyja –Eva- testvérének az esküvőjén voltunk. Mollynak nagyon tetszett az esküvő, a templom, és a habos-babos ruha amiben, ő meg a menyasszony volt. Molly 5 éve született az esküvőnk után négy hónappal. Az anyukája eleinte nem akarta, de én nem engedtem, hogy elvetesse. A kislányunk mellesleg egy kis tünemény. Nagyon nyílt személyiség, barátságos és kedves, de néha egy igazi hisztis díva, akivel nehéz mit kezdeni. Vállig érő barna haja van és nagy kék szemei, seprűs szempillái, és kedves mosolya. Most egy rózsaszín szoknya volt rajta, sárga harisnya és egy kis fehér hosszú ujjú póló. Egyszerűen olyan aranyos, nem is tudok rá mit mondani, és ezt nem csak az apai elfogultság miatt mondom, hanem mert tényleg aranyos. Most is itt ugrál, mert ő még nem tud igazán táncolni, neki a bulizás ide-oda szaladgálás, ugrálás és forgások sokasága. Tőlem is ezt várja el, bár én ezt nemigazán tudom teljesíteni. Éppen ezért fáradtan dőltem be a kis baldachinos ágyba, de közben a szemem nem vettem le a lányomról. Ő még nem fáradt el, egyszerűen fáradhatatlan izeg-mozog, játszik és mesél. Nagyon sokat tud beszélni és mesélni. Én szoktam érte menni az oviba, és míg hazafelé sétálunk, addig ő mindig elmond nekem egy verset, vagy énekel egy dalt amit az oviban tanultak. Én pedig szeretem hallgatni. Nagyon szeretem őt. A kapcsolatunk nagyon kiépült, mély és bensőséges.
-Apuuciiiii! Ne aludj!- Molly jött, és rám ugrott. Apró keze a mellkasomon támaszkodott, és mérgesen nézett. Nevetnem kellett ahogy megpillantottam duzzogó arckifejezését. Ahogy hangosan felnevettem ő is elmosolyodott, és hozzám bújt. A kezem automatikusan ölelte őt magamhoz, de igazi kisgyerekhez méltón nem tudott két pillanatnál tovább egyhelyben maradni
-Nem aludtam Manó, csak elfáradtam!- Simogattam meg a haját, mire kaptam tőle egy homlokpuszit. Mostanában mindig ezt csinálja, mert én általában oda adom neki a puszit, ha megdicsérem vagy ki akarom engesztelni, és azóta ő is ide osztogatja.
-Mi lenne Manó, ha bújócskáznánk?- Húztam föl a szemöldököm, mire az ő szeme felcsillant, és már le is ugrott az ágyról. Szeretem ezt a játékot, mert olyan nyugodt. Behunytam a szemem és számolni kezdtem hangosan. Hallottam, hogy Molly kisiet a szobából, hogy valahol máshol bújjon el, de őt nem nehéz megtalálni. Már tudom, hogy mi a kedvenc búvóhelye, ahogy mindent tudok róla. Sokkal többet foglalkozom vele, mint az anyja. Eva reggel hétkor elmegy itthonról, és csak délután ötkor ér haza. Akkor általában főz, vagy a rendelt kaját melegíti meg. Reggel én viszem óvodába Mollyt, aztán bemegyek az iskolába ahol háromig tanítok. Fél négyre megyek a lányomért, négyre itthon vagyunk. Itthon játszunk egy órát, amit ő szeretne, és ha megjön az anyja, akkor Eva és én beszélgetünk egy kicsit. Hatkor vacsorázunk és ő játszik Mollyval egy félórát, aztán mos és vasal. Utána enyém a terep. Én foglalom le a lányunk, én fürdetem, én fektetem, én olvasok neki esti-mesét, én bújok hozzá ha nem tud aludni. Ha beteg én viszem orvoshoz, ruhát is én veszek neki, tulajdonképpen mindent velem csinál. Evanak nincsen rá ideje, és nem is nagyon akar szakítani rá időt. Munkamániás, nagyon sokat dolgozik. Az életünk pedig begyepesedett és unalmas. Evaval akkor ismerkedtünk meg amikor 12 évesek lettünk. Ő volt az új lány az osztályban, akit a csajok kiutáltak, a pasik pedig istenítettek. Mellettem ült és elég hamar és könnyen összebarátkoztunk, olyannyira, hogy ugyan azt a gimnáziumot választottuk. A kapcsolatunk nagyon jó volt, legjobb barátok voltunk, akik egymással csókolóztak először. Nem szerelemből, csak azért mert szégyelltük bevallani, hogy még sosem tettük. 16 évesek voltunk amikor megtörtént közöttünk AZ a bizonyos dolog. Ez sem szerelemből történt. Legjobb barátok voltunk, és Evanak új pasija volt, akinek azt hazudta, hogy a szexben már elég jártas. Persze innen jött a hiszem ha látom dolog, én pedig nem akartam, hogy mindenki azon csámcsogjon, mekkora hazudozó a lány, úgyhogy elhívtam magunkhoz. Érdekes volt.. mindenképpen érdekes, hiszen zavarban voltunk, nem csak azért mert mindkettőnknek ez volt az első alkalom, hanem azért is, mert barátok voltunk, és vonzalmat nem éreztünk a másik iránt. Csak innen jött a függőség része. Folyton kerestük egymás társaságát, és nem csak úgy, mint barátok hanem mint szexpartnerek. Ez két évig ment így, aztán jött az egyetem. Mindketten orvosira jelentkeztünk, csak míg én pszichológiára szakosodtam addig ő onkológiára szakosodott. 20 évesen vállaltuk fel a kapcsolatunkat, az egyetemen, amit ekkor már mindketten két éve végeztünk. A kapcsolatunk még mindig inkább baráti volt, mint szerelmi, és talán baráti maradt volna, ha meg nem tudtuk volna, hogy Eva terhes. Én rettenetesen örültem, viszont Ő nem, de miattam megtartottuk a gyereket. Mivel nem szerettünk volna zabi gyereket, így Molly születése előtt összeházasodtunk, és összeköltöztünk. Mindketten pénzes családból származtunk, így nem féltünk, de mindenképp a saját lábunkon szerettünk volna végezni az iskola után. Eva hat hónapot volt otthon a lányunkkal, én addig elvégeztem a doktorimat, majd felváltottam Evat. Két évig én vigyáztam a kislányunkra, aztán míg a bölcsibe járt addig én elvégeztem egy tanári állást is.
-Apuuuuu!- Az elmélkedésemből kislányom hangja rázott ki, és az hogy épp a százhúszat ejtettem ki a számon. Eredetileg húszig szoktunk számolni, mert Molly csak addig tud, de én annyira elmerengtem, hogy már sokkal többnél jártam.
-Jövök!- Kiáltottam és felpattanva már rohantam is. Azt meg tudtam állapítani, hogy Molly hangja lentről jön, ezért a lépcsőn lefelé robogtam. Körbenéztem, de egyenlőre semmit sem láttam, de talán csak azért nem, mert közben nyílt az ajtó, és megjelent Eva alakja.
-Szia Eva!- Mosolyogtam rá, de ő nem mosolygott vissza. Az arca nagyon szomorú és csalódott volt. Innen tudtam, hogy baj van. A torkom rögtön kiszáradt, és éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver. Mond Uram a mennyben, hogy nem tud róla!
-Manó gyere köszönj anyának!- A lányunk előlépett rejtekhelyéről, és egyenesen beleszaladt anyja hideg karjaiba. Nem köszönt, és Eva sem, csak egy pillanatig ölelték egymást, majd mintha rosszat tennének, vagy mintha nem lenne ez az egész kedvükre való, elengedték egymást.
-Építs valami nagyot a homokozóban törpe!- Néztem rá a kislányra, akinek a szeme felcsillant és már el is tűnt az udvar felé. Érdekes, hogy a felségemmel nem mondtunk semmit amíg meg nem hallottunk, hogy kint a zenét nem nyomja be. Ez a szokásunk, hogy ha kimegyünk bekapcsoljuk a magnót.
-Nem fogok kertelni Oliver! Beleolvastam a naplódba! Ki az a Sidney? Valami ribanc?- A hangja vádló volt, a szeme villámokat szórt, én pedig éreztem, hogy az arcom elfehéredik. Naplót vezetek, igen, eldugom, de azt sosem gondoltam volna, hogyha valaki megtalálja az beleolvas. Nem kellett volna leírnom azt ami köztem és a betegem között történt. Igazából én sem tudom, hogy miért volt. Eddig is tudtam, hogy nem vonzódom teljes mértékben a feleségemhez, ahhoz képest, hogy ő így gondolja, de a sejtelmem akkor igazolódott be amikor megpillantottam Sid-et. Rögtön fellobbantak köztünk a szikrák, amiket én ugyan próbáltam rejtegetni, még sem tudtam eléggé. Gyenge pillanat volt az, nem is tudom, hogy miképpen történt. Csak megtörtént. Persze én rögtön elutasítottam őt, nem vállaltam tovább a „gondozását” és kivettem egy év szabadságot, ami azt jelenti, hogy most főkén tanítok az akadémián hétfőtől szerdáig, aztán csütörtökön és szombat délelőtt vállalok egy-egy terápiát de ennyi. A beteggel nem lehet viszont folytatni, én meg megtettem.
-Ő nem egy nő..- Suttogtam szégyenkezve, és láttam, hogy Eva arca megmerevedik.
-Te megcsaltál egy MLEGGEL?- A hangja négy oktávval emelkedett meg, a szeme pedig undorodva csúszott végig a testemen. A keze védekezően fonódott maga köré, és hátrább is lépett. Elfordítottam a fejem.
-Ezen ne lehet változtatni! Eva ez kromoszóma hiba!- Hárítottam el gyorsan.
-Ocsmány, és gusztustalan vagy! Nekem kell egy kis idő, hogy ezt feldolgozzam. A legjobb lesz ha lelépek a szüleimhez!- Nem tudtam mit mondani. Mit kellett volna szólnom? Maradj.. szeretlek? Ez hazugság lenne, mert igazán sosem szerettem úgy. A házasságunk csak gyerek miatt volt, és mindvégig inkább baráti volt a kapcsolatunk, mintsem szerelmi.
-Mi lesz Mollyval?- Néztem rá de már tudtam a választ.
-Jó lesz neki veled! Te jobb szülő vagy nálam!- Halvány mosoly az arcán, én pedig bólintottam. Tudtam, hogy ez lesz. Mindig is tudtam, hogyha szétmegyünk Molly velem marad. Eva szó nélkül ment ki a bejárati ajtón, de láttam, hogy a könnyek végigcsorognak az arcán. Fájt, hogy a legjobb barátomnak fájdalmat okoztam, de kit szeretnék becsapni azzal ha hazudok? Magamat nem tudnám, őt nem akarnám!
.

about me

Tudtad hogy...? → meleg vagyok, de ezt még nem vállaltam föl → van egy öt éves kislányom Molly → enyhe klausztrofóbiám van → imádok olvasni → szégyenlős vagyok	Példakép: Bruce Willis Életcél: Szeretném legyőzni a most fennálló káoszt az életemben, szeretném tisztázni a dolgokat mindenkivel. Amúgy is az én életemben nincsen egy nagy cél, mindig tűzök ki újat amit el akarok érni, és addig küzdök amíg el nem érem azt a célt..
Magába forduló → Sokszor van olyan alkalom, hogy a problémáim ellepnek, de azt én inkább megtartom magamnak, és nem beszélek erről senkinek sem. És inkább vagyok a lányommal, vagy egyedül otthon, mint hogy szórakozni járjak.. Nyugodt → Az élet majdnem minden rizikós helyzetében nyugodt vagyok, idegesen úgy sem lehet normálisan gondolkozni. Türelmes → A türelmem végtelen. Egy kisgyerekkel az oldalamon, és olyan munkával amit én űzöm, nem hiszem, hogy lehetőségem lenne arra, hogy idegbeteg türelmetlen valaki legyek. Nyitott → Minden és mindennki felé teljesen nyitott vagyok. Meghallgatom a mondanivalóját, és szeretem ha új dolgokról világosítanak föl. Szeretem a természettudományokat, a történelemért oda vagyok, de nyitott vagyok a sportok irányába is amit be kell vallanom, nem igazán kedvelek Szégyenlős → Nem szeretem mutogatni magam, nem szeretek feltűnősködni, ezért nem szeretem a színes dolgokat, inkább a szürke és a fekete felé „vonzódom” ugyan így vagyok a pátkapcsolatok terén is. Most, hogy Evaval szétmentünk, akad olyan aki iránt érzek valamit, csak egyszerűen nem merem felvállalni, mert jelen pillanatban nem vagyok kibékülve azzal, hogy a saját nememhez vonzódom
Magasság → Kifejezetten átlagos vagyok. Se nem alacsony, se nem magas, épp eléggé megnyúltam ahhoz, hogy elérjek magas dolgokat, de nem vagyok olyan égimeszelő, hogy le kéne hajtanom a fejem, annak érdekében, hogy ne üssem be. Haj → A hajam eléggé barna, sötét, olyan, mint a lányomé. Nem rövid, és nem is olyan hosszú. Szem → Ugyanolyan barna színű, mint a hajam. Stílus → Szürke és feledhető. Nem szeretek kitűnni a tömegből. Egyéb → Bármennyire is furcsa én is voltam fiatal, ezért van egy titkos tetoválásom, a .. nem mondom hol és mi, aki érdemes rá az úgy is látja!.

Imádtam minden egyes betűjét, vesszőjét, pontját, kérdőjelét ... és felkiáltójelét! Annyira az, amit elképzeltem, annyira jó és áhw, még a szavam is elakadt!
Szóval van egy kislányod, hm? Imádom - a kislányt is, és az egész történetet is. Úristen, soha nem jutott volna eszembe ilyesmi, ez remek, remek, remek .
Azt hiszem bátran mondhatom, hogy én vagyok a legszerencsésebb itt, mivel az én keresett karim a legjobb és legszebb - legalábbis számomra .
Tényleg írtál rólam a naplódba? Vigyázz, ettől tutira el fogok olvadni, meg egyébb gay stuff, de a lényeg, hogy játszanunk kell, mielőbb!
Ide tartozol, ez kétségtelen. Üdv itthon, Ol... Dr. Wyer!