CASSANDRA WANDA CONNOR

CASSY - 17 - GLEE - TANULÓ - NÉPSZERŰ ( kitudja meddig) – TROIAN BELLISIOR

- Miss Connor kérem maradna a kicsengetés után? – A kották megálltak a kezemben és vállam felett Mr. Goldbergre néztem. Amióta az a bizonyos dolog történt próbáltam kerülni. Minden egyes órán próbáltam annyira nem oda figyelni amennyire csak tudtam. Rajzolgattam, apró szívecskéket a füzeteim és kottáim tetejére, Lewis névvel de mikor ránéztem Byron-ra minden szerelmetes pillanatom elillant. A francba is… mennyire helyes dolog szerelmesnek lenned a töri tanárodba miközben fél éve egy focista barátod van? Óh, hogy semennyire? Szívás.
- Öhm… Persze Mr. Goldberg.- helyet foglaltam és vártam, hogy mindenki kiszivárogjon a teremből. De a telefonom már csörgött is. Lewis minden szünetben azt akarta, hogy mint valami pincsi loholjak a nyomában és éljeneztessem. Neki igazából egy szőke liba kellett volna aki ugrik minden szavára nem én, de ezt még másod évben csesztem el a foci meccsükön. Lehet nem kellett volna hatalmas betűkkel felírni a mellkasomra, hogy Lewis Brendon. Mindenki azt hinné, hogy ő is csak egy üres fejű focista de nem is annyira idióta mint amilyennek látszik. Szakítanák én vele… ha nem zsarolna azzal, hogy mindenkinek szét kürtöli, hogy Byronnal kavartam.
- Hol vagy cukorborsó? -
- Bocsi Lúú de a mai szünetet Mrs. Randow irodájában töltöm. A következő szünetben legyél a szokásos helyünkön nyuszkó. – és meg se vártam, hogy reagáljon rá nyomtam a telefont mert az utolsó diák is elhagyta a tantermet így kettesben maradtunk az Én történelem tanárommal-. Byron felállt az asztalától s leül a padom elé. Átnyúlt az asztalon s arcomat kezei közé fogta.
- Eljössz velem ma vacsorázni? A teraszomon most nyílt egy új étterem. Szerintem neked is tetszene. – Lehunytam a szememet s mélyet sóhajtottam. Olyan szívesen mondanék neki igen. És szinte képtelen voltam nemet mondani mikor bele néztem azokba a mély szemekbe.
- Sajnálom Ron. Anyámék áthívták Lewis szüleit vacsorára. Esetleg… holnap? -
- Tanári gyűlés. Azt hiszem ezt el kell napolnunk. – s mikor kinyitotta szememet íriszeim elmélyedtek Byronéban. Azok a nyugodt kiskutya szemek úgy meredtek rám, hogy a szívem bele fájdult, de nem tudtam mit tenni.
- Talán… jobb ez így. – és a csengő már meg is szólalt jelezve a következő órám kezdetét. Lehámoztam kezeit arcomról és már indultam is a tesi terem felé. Megható pillanat. S ennél már csak az volt meghatóbb mikor a jelenlegi párom ott várt az ajtóban.
- Még jó, hogy Mrs. Randownál vagy. Ha máskor hazudsz az úgy tett, hogy még véletlenül s elegyen az előző órám Mrs. Randowwal…cukorborsó. – Láttam, hogy kidudorodik az ér a nyakán és ilyenkor tudtam, hogy menekülni kell. Az egész folyón már csak ketten voltunk és pontosan tudtam, hogy ő az a férfi aki nem fél attól, hogy megüssön egy lányt.
Nem szóltam, nem akartam rontani a saját helyzetemen.
- Egy szerencséd van Cassy. Hogy lemondtad a mai randidat a te tanárbácsiddal, megmondtam… minden szünetben vagy napokon belül a fél iskola rólatok fog beszélni. – elkapta a csuklómat és a szekrényeknek dobott. Nem ez volt az első testi bántalmazás, amit tőle át kellett élnem. Mikor kiderül az egész… akkor egy hatalmas monoklival a szemem alatt tértem haza, a kisebb nagyobb zúzódásokról ne is essen szó.
- Van valami probléma Mr. Brendon? – lépett ki a folyosóra Byron arca eltorzult a dühtől, valószínűleg hallotta az egészet. Erőtlenül csúsztam le a szekrények mentén s próbáltam vissza folytani a sírásomat.
- Csak hagyd békén a nőmet. Megértettük egymást? – Azzal hangot adva mondatának még bele ütött a falba és elindult a kémiai előadó felé.