santana anita lopez

TANA - 23- KARRIERISTA - MÉDIASZEREPLŐ - NÉPSZERŰ - NAYA RIVERA

3 perc. 3 perc és felvétel - a kamera már beállítva, a fények izzanak, az emberek az utolsó simításokért rohangálnak. Még egy kis pirosító, egy halvány árnyalatnyi smink, egy kis lakk, mintha most jöttem volna ki a gyárból, frissen elkészítve. Minden mozzanatom tökéletes, és minden porcikám kész arra, hogy megmutassam magam Amerika egész népének. Most még is félek.
- 2 perc, Miss Lopez - oldalra fordulok, és csak egy bólintásra méltatom a srácot, majd újra szembetalálom magam a saját arcképemmel. Annyira más vagyok. Alig öt éve alatt mindent elértem, azzal, hogy hittem a sikereimben. Vagy inkább már előre tudtam őket? Tök mindegy. Híres vagyok. Népszerű. És a tévében látom viszont magam, ahogy azt mindig is akartam. Ugye?
Szoktam még énekelni - csak nem közönség előtt. Az emberek itt közszereplőként, néha sorozatokba ismernek fel, egy két divatbemutatón, vagy hatalmas platátokon, mint New York egyik legkeresettebb modelljét. Nekem bejött az élet. De vajon tényleg ezt akartam?
Egyedül élni egy hatalmas apartman lakásba, néhanapján összefeküdni valakivel, legyen az férfi vagy nő, ragyogó estélyikbe jelenni meg a vörös szőnyegen, elfeledve azt amit igazán szeretek csinálni? Egy sarokra van az otthonomtól a Broadway, de még egyszer se bírtam rávenni magam, hogy felálljak az ottani színpadra. Vagy bármelyikre is.
Nincsenek barátaim. Nincs családom. Mindent feláldoztam azért, hogy az legyek aki vagyok. Mégis, még egyszer se kaptam meg, az évek során, hogy bárki is büszke lett volna arra amit elértem. A nagyi továbbra se beszél velem. Még a telefont se hajlandó felvenni.
Látom a siető embereket, ahogy egyik sarokból a másikba rohannak, páran a szövegüket ismételgetik, vagy csak újra elpróbálják az egészet. Újra és újra. Mintha sose lenne vége, és egy végtelen kör lenne az egész világ amibe most élek.
Normális ha hiányzik Berry is? Minden idegtépő dolgával együtt? A ronda kötött pulóvereivel, és undorító lakcipőivel együtt, amitől a hányinger jött rám minden egyes alkalommal? Kéthavonta egyszer látom, futólag pillantom meg az utcatúloldalán, de egy ilyen pillanat minden visszahoz egy emléket, egy emléket az életem legjobb négy évéről.
Szánalmas vagyok... Ilyen szöveget lenyomni. Lassan jobban hasonlítok egy lányregényhez, mint a valós, latin önmagomhoz. De mi az ami hiányzik? Mi az amit miatt egyszerűen nem vagyok boldog? - a Valentino magassarkún kívül, amire az elkövetkező két hónapi fizetésem költöm, ha ma itt végzek.
- Kezdünk! - hangos kiáltás térít vissza a gondolataim közül, és gyorsan elűzöm a kellemetlen gondolatokat a fejemből. Hiszen a választ már rég tudom. Nem az a kérdés, hogy mi hiányzik. Hanem, hogy ki.
Brittany.

És most... Csak itt nálunk, New York új csillaga, a divatvilág és a média legújabb arca, Santana Lopez!
- Örülök, hogy itt lehetek *diplomatamosoly*
Na akkor vágjunk is a közepébe. Ugye te Ohioból jöttél, kisvárosi lány, nagy álmokkal, blahblahblah. A sztorit ismerjük. De azt, hogy még is miért akartál te ide kerülni a rekfelektorok fényébe, még nem. Áruld el, Santana; miért?
- Nos tudod én a gimibe mindig is menőnek számítottam. Ponpom csapat, pasik, jó alak, és feltűnően jó arcberendezés. Élveztem a figyelmet, ahogy mindenki engem ünnepel, és ez jó volt. Olyan érzés amit sose akartam, hogy végett érjen.
Tehát te az örökké fiatal elvet követed mi?
- Pontosan *nevet*
Nem is baj. Mit csinálna a világ, olyanokkal akik csak az adóbevalláshoz értenek, és nem tudják mi a jó bugiee?
- Ez nem volt vicces.
Pedig próbálkoztam. Akkor a következő kérdés; tervezed, hogy énekesi karrierbe kezdesz?
Öhm... nem tudom. Nem igazán vonz ez a pálya. Mármint igen jártam Kórusba még anno, de élveztem is, jó volt szép volt, de ott véget is ért az énekesi karrierem. Talán majd egyszer ha újra átakarom élni azokat az élményeket írok egy dalt, de nem hiszem, hogy komolyabban terveznék. Katy Perry el van egyedül is a csúcson.
Hát, igaz, azzal a nővel nehéz felvenni a versenyt. Azt hallottam, hogy Lady gaga súlyos lelki beteg lett mikor egyszer leénekelte őt a színpadról.
- Ki mondtad, hogy én magamat féltem?
Magabiztos vagy. Ez tetszik! No és akkor most térjünk rá egy kényesebb témára. Egyszerűen belecsapok; van barátod?
- Nincs.
Pasid? Szeretőd? Férjed? Jegyesed? Házhoz hívható szexpartnered?
- Semmi.
Azt ne mond, hogy a másik csapatba játszol, mert Amerika több mint százezer férfijának szívét töröd össze vele.
- *hatásszünet* Én a férfiakat szeretem.
Oh, istenem köszönöm...

Végül is nem is hazudtam akkorát. Szeretem a férfiakat. Igen, úgy mint férfi de nem hagyom ki az alkalmat, hogy megbámuljam milyen feszes Adriana Lima hátsója. Amúgy meg, a pasi, akivel az interjút csináltam tuti meleg volt - ilyen magas oktávú vihogásokat még az operába se adnak ki...