Dobj te is egy katt-ot a pohárba, hogy megteljen vele! ♥
(Bocsi, de a kávét máshol keresd. Ez jótékonyság)
♫ Időjárásjelentés
Weather
it's cold outside.
Szerencsére meleg iskola kezdéshez nézhetünk elé. Még ne pakold el a fodros szoknyáidat, hiszen hétvégén akár a 25°-ra is felmelegedhet a levegő. A napokban sűrű záporesőkre számíthatunk, melyeket felváltja a hidegfront. De ne csüggedjenek, hamar áthalad az államon.
Az oldalon szereplő képe, gifek mind az oldal tulajdonát képezik! Ne lopj!
Rachel B. Berry-nek és Marley Rose-nak köszönhetitek az oldal létrejöttét. Ők hozták létre Nektek az oldalt.
Tárgy: Re: Blaine D. Anderson Szomb. Dec. 01, 2012 4:37 am
blaineee! ^^
Örülök, hogy végre megérkeztél, mert őszintén mondom nagyon hiányoltunk már. Persze Kurt azért mindenkibél jobban Az előtörténeted nekem nagyon tetszett, semmi kivetnivalót nem találtam benne, sőt még élveztem is. De nagyon. Azt hiszem megütöttük a főnyereményt veled, mert nem sokan tudják ilyen karakterhűen ábrázolni Blainet. Imádtam? Imádtam. Még mielőtt megkapod az elfogadásod, és hivatalosan is befogadunk magunk közé, meg kell nekem ígérned, hogy gyakrabban látlak majd New York környékén. Oké? Na és most tűnés foglalózni!
Vendég Vendég
Tárgy: Blaine D. Anderson Pént. Nov. 09, 2012 9:59 pm
[Only admins are allowed to see this image]
ANDERSON; blaine devon
17 • december, 12., 1995 • menők • sinking like a stone ~
moment in my life
Valami más rajtam, valami egészen biztosan más rajtam – mégis minden ugyanolyan. Látom az egymásba kapaszkodó, kusza hajtincseket, látom a szemöldökömet, látom a furán csillogó szemeimet, a kipirosodott arcomat, meztelen mellkasomat – rajta imitt-amott a paplan és lepedő gyűrődéseinek nyomaival -, látom a csuklómat egész éjszaka fogságban tartó karóra pontos mását a bőrömbe olvadva, látom a szobámat is, minden ugyanolyan, mint tegnap reggel volt, vagy tegnapelőtt reggel, minden, valami még sincs rendben. Egy tucatnyi könyv néz vissza rám a tükörből, mintha az asztalra halmozott kupacnak hirtelen jelentőssége lenne, mintha számítana, melyik regény hever a másikon, melyik író magasodik a többi felé, pedig csak összegórtam őket, kellett, hogy ne szanaszét heverjenek a szobámban, kellett, egyszerűen szükség volt rá. Baloldalról elcsípi figyelmemet egy félig meghámozott mandarin, csupán három cikk hiányzik belőle, a többi két mozdulat között jelentéktelenné vált, és az asztal lapján kötött ki, pontosan az egyetlen, árván hagyott tanulmánykötet mellett, amit nem volt szívem a többiek alá gyömöszölni. A fahéj-, mandarin- és levendulaillattól nehéz levegőben alig veszem észre, hogy az a valami, az a súlyos, ködös, füstös, sötétbe merülő érzés nem kívülről kínoz meg, nem láthatom az álmosságtól rebbenő pillákban, sem az alig észrevehető borostában, nem, ez belülről mar, belülről kínoz, belülről próbálja kirágni magát, mintha a bordák alkotta ketrec már nem lenne elég neki, mintha át szeretné vágni magát izmon, inakon, húson és csonton. Magamon érzem ujjait, forró, lüktető ujjait, ahogyan nyakszirtemre siklanak, és lustán, álmosságtól zsibbadtan hajtincseimbe kapaszkodnak. Nincs tükörképe, nem látom, csak érzem bőrének selymességét, ajkainak lágy érintését a tarkómon, még a hangját is hallom, igen, most nagyon közeli, még ez a suttogás is fájdalmasan közeli, szinte bántja a fülemet. Egy pillanatig tart, nem tovább, az álom-kép, a reggeli káprázat tovaszáll, amint kettészeli egy jól irányzott, ajtómat ostromló kopogás-roham. - Blaine? – Édesanya összetéveszthetetlenül aggodalmas hanglejtéséből arra következtetek, akármi perzsel belülről, akármilyen jól esne még öt perc a tükör előtt ácsorogva – többnyire Rá gondolva -, késésben vagyok. – Mindjárt hét óra van. - Ébren vagyok. – Rekedt a hangom, reszelős, mély, alig ismerem fel. Mintha nem is én lennék, mintha a tükörből visszanéző, fáradt-szemű fiú olyan távol állna attól, aki fél-, egy-, másfél évvel ezelőtt mosolyogva igazított ingujját, zakóját, miközben a háttérben a legújabb kedvenc dala zümmögte tele a szobát. Akkor még volt, ami elfedje ezeket a kétségeket. Most csend van, iszonyatos csend. Ellépek a simalapú szörnyetegtől, először a függönyöket húzom szét – természetellenesen sok fény ömlik a szobába -, majd kinyitom az ablakokat – a friss levegőtől fuldokolni tudnék -, végül behúzódok mindezek elől a gardróbomba. Választanom kell. Nadrágok, cipők, ingek, blézerek, szvetterek, pulóverek, övek, pólók sorakoznak szétválogatva. Választanom kell. A kezem előre lendül, ám mielőtt elérhetném az egyik vállfán pihenő pólót, valami megreked bennem, valami hatalmas falat emel közém és a gardrób világa közé. Nevetséges, nem? Ezek csak ruhák, az ott például Kurt egyik kedvenc öve, az pedig az egyetlen ing, amit Kurt megtiltott, hogy valaha is felvegyek, ott a mustárszínű nadrág, amitől Kurt ajkai mindig felfelé rándultak, és délután – több száznyi fullasztó csók között – megkért, viseljem gyakrabban. Azt a pár cipőt viseltem, amikor először lépdeltem végig a McKinley folyosóján, hogy meglepjen, és... ujjaim reszketve érintik a mélykék anyagot, alsó ajkamba harapva simítok végig vérvörös szegélyén, ha közel hajolnék, érezném az illatát rajta, ahogyan mindenhol érzem az illatát; ezt viselve csókoltam meg először, ebben romboltam porig minden magasra, biztonságosra húzott falamat, hogy beeresszem mögé. - Blaine? – Édesanya hangja túlságosan közeli. Mikor nyílt és csukódott az ajtó? – Rémesen festesz. Aludtál egyáltalán? - Persze – hazudom szemrebbenés nélkül.
about me
Tudtad hogy...? → reggelente – mielőtt kilépne a szobájából – futólag a tükörbe pillant, és ezt nem hiúságból teszi → szereti a háborús regényeket, kedvencei között bújik meg william faulkner is, de gyűjti ambrose bierce köteteit is → nagy általánosságban könyvmániás, az amerikai modern irodalomtól kezdve – fitzgerald -, a horror történeteken keresztül – poe -, a posztmodern kerouac-ig mindent. → állatbarát, ha sikerül kirepülnie a fészekből, biztosan magához vesz egy kutyát/macskát valamelyik közeli menhelyről. → igyekszik egészségesen táplálkozni, azonban nincs az az isten, akinek a kedvéért ellenállna egy csomag M&M’s cukorkának
Példakép: James Dean, Franz Kafka Életcél: egy átlagos, szerethető élet - boradway szereplésekkel fűszerezve
Zárkózott → nagyon nehezen nyílik meg, jó időbe telik, míg valaki levakarhatja róla a mázat, és morzsákat kaphat a múltjával, érzéseivel kapcsolatban. Segítőkész → szinte elképzelhetetlen, hogy ne próbáljon meg segíteni - akár a saját kárára is -, mások sikereiért legalább annyira lelkesedik, mint a sajátjáért. Figyelmes → észreveszi a legapróbb változásokat is, észben tartja a születésnapokat, mindenkit noszogat és tologat előre, próbál csapatjátékos lenni. Beletörődő → a legtöbb esetben nem firtatja mások döntéseit, még akkor sem, ha ezzel mélyen megsértik, vagy lelkileg kárt tesznek benne. Befelé forduló → ez kapcsolatban áll a beletörődéssel is; nehezen beszél az érzéseiről, ezért a legtöbb problémáját képtelen feloldani, hosszan cipeli magával a legapróbb karcokat is.
Jól öltözött → Bár esetében szinte mindegy, mit rángat magára (egy krumplis-zsákban is ugyanolyan jól nézne ki), különösen odafigyel arra, hogy öltözéke tükrözze a divatot és saját, egyedi, stílusát is. Háromszög → Mármint a szemöldök, ami leginkább akkor válin feltűnővé, ha vidám mosolyra rebben a szája, vagy gondterhelten összeráncolja homlokát. Mogyoróbarna szemek → Amelyek képesek kiskutyaszemekké alakulni egy pillanat alatt, tudnak nagyon szerelmesen meredni másokra, értetlenkedő csillogással figyelni az eseményeket, vagy akár megértéssel és törődéssel megtelve hallgatni mások problémáit. Csokornyakkendő → Különleges alkalmak és randevúk elengedhetetlen kelléke. Ha véletlenül nem visel egyet, valaki biztosan kiszúrja. Hajzselé → Tudjuk, hogy nélküle úgy nézne ki, mint Medúza... vagy Borat, esetleg Mr. Brokkolifej.