Nelly Hawkins

Nelly - 23 - KARRIERISTA - FILM/MUSICAL SZÍNÉSZNŐ - NÉPSZERŰ - BLAKE LIVELY

Sóhajtva álltam meg a kirakat előtt, ahol gyönyörű cipők sorjáztak az ablak előtt. Nem akartam bemenni, s megvenni a harmincadik pár cipőt. Persze tellett rá, mióta New Yorkban éltem, s sikerült is elhelyezkednem a filmiparban. Nem mondom, hogy könnyű volt, s sajnos olyan utat kellett bejárnom hozzá, amire nem vagyok büszke. De csak így érhettem el az álmomat. Az álmot, amire kislány korom óta vágyok, s amit soha, semmilyen áron nem adtam volna fel. Nem csak én vagyok ezzel így, számos kis és unalmas városban felnőtt lány érzi ugyan ezt, csak vannak, akik megállnak a cél előtt. Akkor, mikor felteszik nekik a kérdést: Bármire képes vagy, hogy elérd az álmaidat. Én erre igennel válaszoltam, s meg is kaptam mindent, amire vágytam, csupán hagytam magam mögött pár, csúf fekete foltot. De hát, mit ér az élet sötét titkok nélkül?
Épp mikor úgy döntöttem volna, mégis csak bemegyek, s megveszem magamnak az a csinos, arany színű szandált, láttam, ahogy egy férfi, széles vigyorral az arcán közeledik felém. Arcomra erőltettem egy mosolyt, s próbáltam szívélyesen üdvözölni, legalábbis amennyire tőlem tellett.
- Joel! Szia! - köszöntöttem, és gyors csókot nyomtam szájára.
Vagyis, csak gyors lett volna, ha hagy szabadulni, de ő derekamnál fogva visszarántott, hogy hosszasan megcsókoljon. Irtózva bár, de viszonoztam csókját. Nem kedveltem. Jóképű srác volt, ahhoz nem fér kétség, és megnyerő is tud lenni a maga módján, csak nekem sosem voltak eseteim a hűbelebalázs stílusú pasik. Említettem már, hogy vannak dolgok, amikre az ember nem büszke, de szükségesek ahhoz, hogy elérje a maga elé kitűzött célt? Nos, nekem Joel pont ilyen volt. Elég neves producer, s itt, New Yorkban ismerkedtem meg vele. Eleinte tetszett, főleg az után, mikor megtudtam, hogy producer, s elég sok filmben segédkezett már. Elkezdtünk randizgatni, ő pedig segített nekem elhelyezkedni, először csak kisebb szerepeket kaptam, később már zenés darabokban is fontosabb karaktereket játszhattam el. Mostanra már menedzserem lett. És a pasim. Utóbbit inkább ne firtassuk.
- Szaladok is, csak tudtam, hogy erre jársz, gondoltam lopok egy csókot. Este találkozunk- Újra magához húzott, de most csak egy rövid puszit nyomott számra, én pedig amit lefordult a saroknál fellélegeztem.
Körülnéztem az utcán, s mint egy boltkóros, a hatvan szatyorral kezembe beosontam a cipőboltba.

Otthon fáradtan vetődtem bele a kényelmes fotelbe. Lehunytam szemem, s fejem hátra döntve relaxáltam. Vagyis csak próbáltam, de a gondolat, hogy talán mindez nem érte meg, hogy lemondjak a szerelemről, és egy olyan férfivel legyek együtt, akit igazából ki nem állhatok, nem ment ki egyszerűen a fejemből.
Persze se a családom, se a barátaim nem tudták, hogy van valakim. Rövid időközönként, mikor hazatelefonáltam, vagy levelet írtam, sosem említettem Joelt. Mégis mit írtam volna? Túl bonyolult ez az egész, hogy bárki is megértse, még néha én is elveszek benne.
Sóhajtva ültem fel - mivel fekvő pozícióba folytam szét a fotelben -, s kezdtem el nézegetni a mai levéláradatot. A sok-sok reklám és számla között bukkantam rá egy Limai címzésű levélre. Otthonról jött. Imádtam levelet kapni anyuéktól, így hát izgatottan téptem fel a levelet.
Drága Nelly!

Nagyon hiányzol itthon, bárcsak haza tudnál jönni, legalább egy kis időre. Ha a fényképeid nem sorjáznának a kandalló felett, már el is felejtettük volna az arcodat.
A húgod is nagyon hiányol, üdvözletét küldi, Ő is nagyon boldog lenne, ha hazajönnél.
Kérlek nagyon vigyázz magadra!

Szeretettel, Anya, Apa és Brie.

Az utolsó előtti mondatnál jóízű kacagás hagyta el számat. Még hogy a húgomnak hiányzom. Jó vicc.
Ahogy egyre inkább belegondoltam a dologba, nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy haza kéne mennem. A bőröndöm még nem csomagoltam ki, hisz nem rég érkeztem csak vissza a városba. Minden készen állt. De vajon én is? Legalább három éve nem jártam odahaza. Felkészültem arra, hogy viszontlássam a múltamat?
Végül felpattantam, s az újonnan vásárolt ruhákat bevágtam a bőröndbe, majd egy levelet írva Joel-nek miszerint Haza mentem, majd jövök, már kint is voltam az ajtón.
Irány Lima!